Akik megalapozták…

Varga Péter

Varga Péternek írt búcsúbeszédét elmondta dr. Miklenovics Tibor

Lehajtott fővel és könnyes szemekkel állunk itt, koporsód előtt a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület tagjai.

Búcsúzni jöttünk ide földi maradványaidtól, de lelkedtől nem veszünk búcsút. Lelked itt marad velünk, szivünkbent több mint 45 éven keresztül tanítottál minket és még sokakat másokat, arra hogyan ápoljuk a magyar ének és zene hagyományainkat. Sokan jöttek és mentek, váltakoztak a kórus tagjai, de Te maradtál.

Soha a nem adtad fel a harcot, a reményt, még akkor sem amikor az a veszély fenyegette az Egyesületünket, hogy annyira megfogyatkoztunk, hogy megszűnik létezni. Köszönve Neked is, megmaradtunk. Lelkesedésed, kitartó munkád pédamutató volt számunkra.

Én magam is neked köszönhetem, hogy még ma is tagja vagyok az Egyesületnek, mert mikor a sarokba akartam tenni a köcsögdudát és leköszönni vezetői posztomról, Te nyugtattál meg és adtál újabb erőt a további munkához. Ugyanazt cselekedted a többi esetleges csüggedővel.
Soha sem kimélted magad. Félkézen lehet megszámolni, hogy a hosszú évek során hányszor maradtál el a próbáról, s ha igen akkor sem személyes okból, hanem azért, mert máshol is eleget kellett tenned kötelezetségeidnek.

A Durindók és egyéb zenei és ének fesztiválok állandó résztvevője volt Egyesületünk kórusa és citera zenekara a Te vezetésed alatt.

Nem is olyan régen még együtt izgultunk Tornyoson a Durindón, hogy becsületesen helytálljunk.

Vidám, buzdító tekinteted most is itt lebeg szemünk előtt.

Velünk együtt örültél sikereinknek és ha valami nem is úgy ment, ahogy elvártad – mindíg csak biztattál- még akkor is amikor hibáinkat soroltad.

Most , mikor utolsó földi utadra kísérünk, arra gondolunk és reméljük, hogy odafönt találkozol előbb elhunyt tagjaink lelkével és majd, ha a mi lelkeink csatlakoznak hozzád, együtt fogjuk kórusban dicsőíteni Istenünket-Urunkat. Hisz a halál hazatérés és te elindultál ezen az úton. ISTEN VELED!

Szollosy Vago Veronika

Szöllősy Vágó Veronika búcsúbeszédét Miklenovics Aranka mondta el

Drága Veronika, fájdalommal gyászoló család, és kegyeletadók!
Itt most ezen a helyen nagyon nehéz szavakat kezdeni, hisz bemutatni egy életpályát, amilyen Veronikáé volt, akkor sem egyszerű feladat, ha az ember lelke örül és örömöt szerez az életrajzzal. Most viszont mikor utolsó útjára kísérjük, méltatni az életét szívszorongatóan nehéz.
Nehéz, mert el kellene mondani, hogy egy tanyasi kislány telve tudás és jobbítás vággyal elindult a számára ismeretlen és kihívást tartalmazó világ felé.
A tanítóképző befejezése után felismerve, hogy az értelmiségi embernek mennyi és milyen feladata van, pályafutását céltudatosan és folyamatosan a kultúra és közéletben való aktív részvételre irányította.
50 évvel ezelőtt, házasságra lépve Lacival még hatványozottabb lett a népművelői elhivatottság, hisz most már egymást segítve, közösen igyekeztek ugyanazon cél felé.

Erről az útról nem mondott le soha, pedig időközben gyermekeket szült, nevelt, állandó munkaviszonyban volt, majd nyugdíjasként is számára a nemes ügy volt a legfontosabb, amiért sokszor bizony még a hála is elmaradt. Az anyagi pedig számára sohasem volt elsődleges, tehát bármit tett, mindig mindenkor és mindenhol önzetlenül, mondhatjuk szórta szeretettel a Jóistentől rábízott talentumokat, abban bízva, hogy ha egyvalakit is megérint tevékenysége, már nem volt értelmetlen a rááldozott erő és idő.
Ezek a gondolatok talán azok, amelyek jellemzik az életutat, most viszont szeretnénk még egy pár gondolatot elmondani mit is jelentett Veronika a Lányi Ernő IME számára.

2004-ben kértük fel, hogy fogadja el Egyesületünk népdalkörének művészeti vezető tisztségét. Persze mint már ismerhetjük elfogadta, és tudva azt is, hogy még csak tiszteletdíjat sem kaphat, mégis teljes odaadással indult első naptól a próbákkal, és igyekezett irányítani az Egyesület tagjait az éneklésétől kezdve, a viseletéig, a viselkedéséig mindenben, amire Ő első számú példakép volt. Soha senkitől nem kért olyant, amit Ő maga nem tett volna meg, még mielőtt másnak eszébe is jutott volna. Évről évre hozta mindig magasabb szintre ezt a kis amatőr csoportot, és a tavalyi évben csúcsra hozta a népdalkört, hisz a Vass Lajos döntőbe Budapestre eljutni, rengeteg munkájába fáradozásába került, és már betegen is küzdve értünk és velünk, akkora áldozat volt Tőle, amit talán nem is fogtunk fel igazán.

Az Ungaresca együttes az idén lenne 5 éves. Műsoraink a nemzeti és vallás kultúra terjesztésére lett építve. A Szöllősy házaspár ötletei , Laci megszervezése felejthetetlen élménnyé alakított minden műsorunkat. Itt kell elmondani, hogy az irodalmi zenés műsorok előadásában, a legmélyebb lelkületet igénylő és egyben legnehezebb versek mindig Veronikáé voltak, aki csak egyszer is hallotta Őt szavalni, tudja miről emlékezünk meg.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egész kultuszt amely kialakult Lányi Ernő körül Szabadkán, sőt az anyaországban is Szöllősy Vágó Veronikának köszönhetjük. Méltatlanul felejtették el a nagy zeneszerzőt, pedagógust, amíg nem jött az utókorban egy olyan lélek, aki mindent a tisztelet és emlékezés érzelmével közelített meg. Veronika sugallata és Lacival való fáradhatatlan igyekvésük eredménye, hogy Szabadkán, Egerben és Miskolcon is, sőt a Budapesten élő Lányi utódokban is tudatosult mire kötelez névadónk emléke.

Veronika volt a megálmodója a Lányi Ernő IME legújabb szakosztályának az Iparosok és vállalkozók klubjának is. Fontos célként tűzte ki, hogy összefogjuk a magyar iparosokat, ezzel erősítve nemzeti összetartozásunkat. Nagy álma volt az is, hogy az iparosokat bevonja a kulturális élet eseményeibe, többé kevésbé sikerült is, de ezt az elhívatását már csak a másvilágról tudja szorgalmazni.
Drága Veronika! Földi életutad során, nagyon kevésszer lettél elismerésben részesítve, hisz mindig annyira igyekeztél a háttérben maradni, a saját munkádat oly kevésnek feltüntetni.

Most viszont másra már nincs is lehetőség, mint azt mondani köszönet életed minden pillanatáért, mert mindet nekünk is áldoztad, értünk is fáradtál, és ahogy egyszer Lacinak mondtad: erre tettük fel az életünk! Köszönjük és köszönjük a Jóistennek, hogy téged Szöllősy Vágó Veronikát nekünk adott! Áldott emléked szívünkbe zárjuk!

Elhangzott a bajai úti temetőben: 2011 máricus 10.-én

Miklenovics Aranka

Szollosy Vago Laszlo

Szöllősy Vágó László búcsúbeszédét Miklenovics Aranka mondta el

Tisztelt Laci bácsi, fájdalommal gyászoló család, kegyeletadó gyülekezet!

A Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület nevében búcsúzunk egyesületünk művészeti vezetőjétől, mindannyiunk Laci bácsijától – személyesen a legdrágább barátunktól.

Akkor sem lenne könnyű és egyszerű méltatni Téged, ha csak mint művészeti vezetőről emlékeznénk. Visszatekintve az elmúlt 8 évi tevékenységedre az Egyesületben egyetlen biztos megállapítást mondhatunk: soha nem CSAK művészeti vezető voltál, hanem lelke és mozgatórugója minden egyes eseménynek, rendezvénynek. Nem egyszer fogalmazódott meg a mondat: Laci csak teljes műsorban tud gondolkozni. Neked nem léteztek fél megoldások, lesz ahogy lesz hozzáállás ismeretlen a fogalomtáradban – nálad csak az – így lehet, így kell hogy legyen volt egyetlen lehetőség.

Arra talán még találhatnánk is hozzád hasonló példát aki így fogalmazza meg a célokat, de aki abban hasonlítson Rád, hogy ezt meg is valósítsa – nagyon nehéz lenne. Minden szavadat hitelessé tettek a cselekedeteid. Nem elégedtél meg azzal, hogy csak a népdal és muzsika szeretetére taníts, igazi népművelő mivoltodból mindig kikívánkozott a nemzeti öntudatot erősítő, a hagyományok tiszteletére tanító és az általános műveltséget emelő oktatás – legtöbbször nem is szavakkal hanem tetteidel. Soha nem érezted fárasztónak, hogy egy egy műsor kísérőrendezvényeként olyan kiállításokat állíts össze – amely kiegészítette, színesebbé tette műsorunkat. És persze Te szerkesztetted egésszé a műsor érzelmi töltetét biztosító tartalmat is, legyen az vers, próza, zene. Azt is nagyon jól tudtad, hogy a jól összeválogatott műsor elemeit hogyan osszad szét közöttünk, hogy mindenkiből a tőle telhető legjobbat hozzad ki. Magad számára mindig ott marad a tarsolyban egy pár vers, ismeretterjesztő szöveg, és több hangszeren a muzsikálás. Természetesen a műsor összekötőszövegei is, amit szintén Te magad terveztél és írtál. A szórólapok és plakátok… de hiszen már megvannak… Valaki mindezt elkészítette, valaki aki ezért soha nem várt hálát, jó szót sem mert úgy érezte természetes, csak a munkáját végzi.

Drága Laci bácsink! Akkor is elfelejtettük ezt megköszönni, mikor egészségesen, oldaladon 50 évig hű fegyvertársaddal, hitveseddel Veronikával készítetted. Akkor sem igazán jutott eszünkbe köszönetet mondani amikor feleségedet ápolva, a Művelődési Szövetségben is még aktívan dolgozva, kettőtök helyett végezted az egyesület vezetésének oly nehéz feladatát.

Vajon meg lehet köszönni, hogy betegágyadon fekve, papírral és ceruzával a kezedben tervezgetted a következő műsorainkat? Amikor már ez is nehéz volt, még akkor is azt mondtad: hozz papírt ceruzát és írjad!!

Laci bácsi, Lacink! Csak Isten a tudója mekkora veszteség ért bennünket távozásoddal, és csak azt tudjuk a sok elmaradt köszönet helyett mondani, amit Te oly sokszor meghitten mondtál drága Veronikád fejfájánál.

Áldjon meg az Isten haló poraidban is!

Hitvesed kedvelt siratóénekével búcsúzunk Tőled…. A fényes Nap immár lenyugodott….
elhangzott a bajai úti temetőben: 2012 október 31.-én

Miklenovics Aranka