Múltunk

A szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület jogelődje az Iparos Dalárda 1898-ban alakult meg. A szorgalmas szabadkai magyar iparosemberek szabadidejükben próbákra, fellépésekre jártak. Általában hangversenyekkel egybekötött bálakon, mulatságokon lépett fel ez a férfikar, meg persze részt vett dalárda-találkozókon is. Túlélte Trianont, az impériumváltást, és a két világháború közötti királyi Jugoszláviában is működött ez a dalegylet. Éltette a magyar kórusmuzsikát egy olyan országban, ahol a két világháború között a hivatalokban a Govori državnim jezikom, Beszélj államnyelven felirat figyelmeztette a kisebbségi ügyfeleket. Működött egy olyan országban, ahol például hivatásos színtársulat sem működhetett magyar nyelven. A dalárda a második világháború után is folytatta működését. Ez sem volt aranykor, hisz például amikor 1952-ben Palicson megszervezték a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokat és a Palicsi-tó partján ötvenezer magyar ember gyűlt össze, a hatalom megrémült, be is tiltotta azonnal az ilyen tömeges kisebbségi kulturális összejöveteleket, a szervezőket pedig meghurcolták.

Az ötvenes évektől Varga Péter neves vajdasági karnagy vezette a kórust, és ekkor már mind több hölgy is csatlakozott hozzá, vegyeskarként működött tovább. Lányi Ernő zeneszerző, karnagy, a Szabadkai Zeneiskola felvirágoztatója nevét 1963-ben vették fel. A nem szabadkaiak számára is ismerős Lányi Ernő neve, hiszen ő zenésítette meg Kosztolányi Dezső, Szabadka nagy szülöttje, Üllői úti fák című versét, és csak zárójelben jegyezzük meg, az ő lánya volt Lányi Hedda, Kosztolányi ifjúkori szerelme, a híres-nevezetes Fecskelány, unokája pedig Lányi Sarolta költőnő.
Amikor a kilencvenes évek elején, az infláció, a tüzelőanyag-hiány idején a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület tagjai próbáit egy fűtetlen, csupasz helyiségben tartották, a hűsugárzó az első sorban ülő hölgyek lábára volt irányitva. Később keserű humorral mesélték, hogy amikor már ráégett a hölgyek lábára a műanyagharisnya, kikapcsolták a fűtőtestet, amikor viszont beleütött a lábukba a hideg, akkor visszakapcsolták. Minden elismerés megilleti Varga Péter karnagyot és dr. Miklenovics Tibor elnököt, hogy ilyen körülmények között is fenntartották az egyesületet, és elismerés illeti a tagokat, hogy éltették a magyar népdalt.

A kilencvenes években a délszláv háborús körülmények, a katonai behívók elől sokan külföldre menekültek, költöztek, így a kórushoz már nem volt megfelelő tagság, és ekkor alakult át népdalkörré. Varga Péter halála után dr. Szöllősy Vágó László volt újságíró, népművelő és felesége Veronika vállalta a művészeti vezetést. Veronika halála után a népdalkör az ő nevét vette fel, majd egyik tanítványa, Muhi Melinda veszi át a csoport vezetését.

Jelentős változást jelentett a Lányisok életében, amikor tíz éve székházat kaptak. Ettől kezdve él a Lányiban a népdal, a citeramuzsika, illetve mindemellett író-olvasó találkozók, beszélgetős műsorok, a magyar történelemmel foglalkozó rendezvények szerepeltek műsoraik között.