A szorgalmas szabadkai magyar iparosemberek szabadidejükben próbákra, fellépésekre jártak. Általában hangversenyekkel egybekötött bálakon, mulatságokon léptek fel az akkor még csak férfiakból álló kórus tagjai. Az ötvenes évektől Varga Péter neves vajdasági karnagy vezette a kórust, és ekkor már mind több hölgy is csatlakozott hozzá, vegyeskarként működött tovább. Lányi Ernő zeneszerző, karnagy, a Szabadkai Zeneiskola felvirágoztatója nevét 1969-ben vették fel. A kilencvenes években a délszlév háborús körülmények, a katonai behívók elől sokan külföldre menekültek, költöztek, így a kórushoz már nem volt megfelelő tagság. Ekkor alakult át népdalkörré. Varga Péter halála után dr. Szöllősy Vágó László volt újságiró, népművelő és felesége Veronika vállalta a művészeti vezetést. Veronika halála után a népdalkör az ő nevét vette fel, helyét pedig egykori tanítványa, Muhi Melinda veszi át. Az énekcsoport kiegészülve a Cserebogarak citerazenekarral közös műsorszámokat készít, együtt készül a Durindóra, Vajdaság legnagyobb népzenei szemléjére, de más kórustalálkozókra és rendezvényekre is.